"Amikor már a csapból is az folyik, hogy a lelki fejlődésed csak rajtad áll, Neked kell tenni érte és változni… mindez különösen nehéz amikor az ember egészségileg, vagy lelkileg padlón van, szerintem majdnem lehetetlen… csak egy plusz mázsás súly az emberen, hogy na ezt sem tudom elég jól csinálni… olyankor csodálatos dolog találni egy olyan helyet, ahol annyit kell hozzátenned csak magadból, hogy megengeded, hogy megtörténjen… és csodák történnek…
Mert az elménkkel tudjuk, hogy engedd el, hogy ne agyald túl, hogy ne pánikolj, hogy ne reagáld túl, hogy ne konfrontálódj fölöslegesen, hogy ne vonódj bele, hogy ne hagyd, hogy lehúzzon, hogy ne legyél negatív, hogy ne legyél dühös, stb… de a tudás nem elég sokszor, mert ha már mindent is olvastál és mindent is tudsz, értesz és szeretnél változni, akkor is lehet a puttonyodban egy olyan teher, aminek a letétele nélkül nem megy. Nincs módszered rá, hogy letedd ezt a hátizsákot, és nincs egy létra a közelben amin elindulhatnál felfelé…
Egyik kamrázásom után, Anikó mondott egy mondatot, ami nagyon megfogott, hogy nem mindig rajtunk áll, hogy nem tudunk változni. Lehet a tudatalattinkban olyan teher, amit belül hordozunk és hogyan tudnád lerakni azt, amiről nem is tudsz, hogy cipeled… ezért mentem az első AS kezelésre, de hát ennél sokkal többet kaptam…
Pánikolós, stresszes, túlagyalós, önmarcangolós, maximalista, a mindenen felháborodós /mert miért nem csinálja már ő is ezt tökéletesen, hát hihetetlen :)))) /, kiakadós, kritizálós énem, azt hiszem nem is én voltam igazán. Ezt láttam, ebben nőttem fel, ennek a terhét vittem magammal, ezt ismertem…
4 AS és 1 VS kezelésen voltam eddig és kicsivel több mint egy hónapja hallgatom a kapott hanganyagot heti 5-6x. Kamrázni már menthetetlenül rendszeresen járok Az első AS kezelés után éreztem magamon, hogy máshogy reagálok olyan szituációkra, amikben korábban ideges, frusztrált, mérges lettem. Valahogy kívülről láttam a szituációt és volt, hogy rám jött a nevetés…. Nem éreztem úgy, hogy reagálnom kell, sem úgy, hogy meg kell oldanom a másik helyett. Vagy ha mégis, laza könnyedséggel megoldottam, semmilyen negatív érzés vagy mártír kép nem kísérte….
A zsigeri bénító pánik ami elöntött egy-egy nem kívánatos fizikai tünet kapcsán, és mondjuk egész napra depresszióssá tett, mintha eltűnt volna. Kerestem, mert hozzá voltam szokva :)))) Majd azokban a szituációkban, ahol vita lehetősége lebegett a levegőben, nem vonódtam be, de ezt nem is kellett akarnom, vagy figyelnem rá, egyszerűen valahogy kívülről láttam a helyzetet, sőt, viccesnek találtam a másikat és volt, hogy fel is nevettem hangosan… feltűnt az is, hogy könnyedén tettem meg dolgokat, én, aki előtte egy sms megírásán is 2 órát/napot/ agyaltam, most nem volt rajtam az a teher, hogy ehhez mit fog szólni a másik… minek is, hiszen az az ő dolga … szembe jött egy pszichológiai cikk, amiből megértettem, hogy a pozitív tulajdonságnak gondolt maximalizmusom, egy parentifikált gyerekkor hibás szeretetmintája, amivel borzasztóan túlterhelem magam, és még mindig a kisgyerek küzd bennem a szeretetért. Pár hónappal ezelőtt is olvastam ebben a témában, és éreztem, hogy nekem ezzel valami dolgom van, de csak azért, mert minden pontban rám illet a leírás, érdemben azonban nem tudtam ebben változni. Most viszont, mintha összeállt volna a kirakós és tiszta lett a kép. Megkönnyebülten lerakhattam ezt a terhet, végre, nem kell tökéletesnek lennem…
Ezeket legbelül mindig éreztem, hogy nem így akartam reagálni, nem így szeretnék érezni, nem ilyen ember akarok lenni, valami több van bennem csak egyszerűen hiába tudtam, nem ment, bárhogyan is szerettem volna ésszel és szívvel is. Most pedig olyan mintha könnyedén megtörténne velem, csak hagyom. Olyan mintha kaptam volna egy létrát a fejlődéshez, és mintha minden alkalom után könnyebbé válna az örökölt hátizsákom is, hogy jobban tudjak a létrán felfelé haladni.
„Alattad a föld, feletted az ég és benned a létra” W.S.
Nekem az AS kezelés ez a létra. Mint egy gyorstalpaló egyetem egy tökéletesebb önmagadhoz. Nagy megkönnyebbülés levetkőzni az ösztönszinten beléd ívódott tanult viselkedésmintákat, gyerekkori rögzült válaszreakciókat, a sejtjeidben hordozott negatív hitrendszereket és csodálatosan felszabadító érzés a valódi bensőd szerint reagálni.
Szívből ajánlom, mert biztos, hogy más és több vagy legbelül mint gondolnád és a lányoknál ott a kulcs egy jobbik Önmagadhoz.
Szeretettel és hálával: Ági